Az ablak nem nyílik ki többé Itt bent minden olyan üres nélküled, és elõttem ellobban az utolsó gyertyaláng Egy örökkévalóság óta várok már, de végre közeleg a perc Odakint gyülekeznek a sötét fellegek

Át kell jutnom a monszunon, az egész világon túlra, az idõ végezetéig, oda ahol többé már nem esik az esõ. A viharral dacolva, a szakadék szélén, és ha már nem bírom tovább, akkor arra gondolok, hogy egyszer majd együtt rohanunk át a monszunon. És minden rendben lesz...

Egy félhold bukik alá lassan a horizonton Vajon rád is ugyanígy ragyogott? És vajon megtartja, amit nekem ígért? Tudom, hogy egyszer megtalállak Hallom a nevedet az orkán zúgásában, és még erõsebben gondolok rád

Át kell jutnom a monszunon, az egész világon túlra, az idõ végezetéig, oda ahol többé már nem esik az esõ. A viharral dacolva, a szakadék szélén, és ha már nem bírom tovább, akkor arra gondolok, hogy egyszer majd együtt rohanunk, mert már semmi nem állíthat meg minket - a monszunon át

Hey!Hey!

Átküzdöm magam minden akadályon, míg az ajtó mögé nem érek Legyõzöm, ami szembeszáll velünk, és akkor végre eljutok hozzád És akkor minden rendben lesz Akkor minden rendben lesz Minden rendben lesz Rendben lesz

Át kell jutnom a monszunon, az egész világon túlra, az idõ végezetéig, oda ahol többé már nem esik az esõ. A viharral dacolva, a szakadék szélén, és ha már nem bírok gondolkodni, akkor arra gondolok, hogy egyszer majd együtt rohanunk, mert már semmi nem állíthat meg minket - a monszunon át, a monszunon át

És akkor minden rendben lesz Csak át kell jutnunk a monszunon. És akkor minden rendben lesz…

© Zora>